Újra itt!

Sziasztok!:)
Tudom,volt egy nagyon nagy kihagyás volt,amiért bocsánatot kérek,de 8.év volt és hát tanulás,felvételi meg minden volt.
Szóval folytatnám a blogot,a kérdésem,hogy olvasná még valaki?:)Vagy hagyjam abba végleg?:)

18*

Sziasztok! Neharagudjatok, hogy nem hoztam egy ideig részt, de felmerült bennem hogy érdemes e folytatnom. Kérlek titeket, hogyha tetszett hagyjatok magatok után nyomot. Viszont! Szeretnék kezdeni egy új blogot az egyik wayerrel, amiben Mayke/MDC/ is szerepet kapna:) Az a kérdésem, hogy lenne aki olvasná?! Kérlek titeket kommentben jelezzétek. Nem is fecsegek annyit, jó olvasást!:)


...
-Jézuskrisztusvilágsztár!-ugrottam egy nagyot miután megláttam a szöszit a tükörben.
-Bocs, nem akartalak megijeszteni, csak a hajzseléért jöttem.-válaszolt "komolyan", de a végére egy pimasz mosoly ült az arcára.
-Akkor fogd meg és menj!-dobtam a kezébe az előbb említett tárgyat.
És ezzel távozott a fürdőből.
Kimentem Én is amint végeztem mindennel, ahol a fiúkat találtam jóízű kuncogásukkal.
-Mi az?-kérdeztem mikor odaértem, de abbahagyták.
Senki nem szólt egy szót sem. Kezdett kissé zavarni. Van egy olyan megérzésem hogy Rólam beszéltek.Vagyis inkább vihogtak. Igen, ezt annak nevezik.
-Fiúk!- kértem őket megint számon, de se szó se beszéd.
Leültem az egyik székre, és előkaptam a telefonomat hogy felnézek a közösségi oldalakra. Körülbelül 5 perce csinálhattam, mikor Ya Ou egy oroszlánhoz képes felbőgött. Ezen már Én is elkezdtem röhögni, ugyanis közben leesett a székről, s mivel meg akart kapaszkodni leverte a tányért is az asztalról. Minden elismerésem, de tényleg.
-Na jó, Én azt hiszem megyek. Sziasztok!-köszöntem el tőlük, majd hazafelé vettem az irányt.
Egész úton azon gondolkoztam, hogy mi volt ez az egész. Min nevettek annyira, és mért nem árulták el nekem?! Annyira elmerültem a gondolkozásban, hogy egy mellkasba ütköztem. Amint megláttam ki az, rögtön el akartam menni Mellette, de megfogta a csuklóm és visszarántott.
-Na mi az kicsi Sara? Hova ilyen sietősen?-vont kérdőre Ádám, amihez igazából semmi köze.
Nem tudtam mit mondjak neki, de észrevettem hogy a genszter haverok egyike megszólalt.
-Kinek a szara?-nevettek fel mindannyian.
-Haha nagyon vicces na szevasztok.-vágtam hozzájuk és el akartam menni, de nem sikerült.
Amikor már rángatni próbáltak, meghallottam egy ismerős hangot, aki épp a nevemet kiabálja.
-Sara!- szólalt meg Ya Ou amint ideért.-Na most engedd el különben nem állok jót magamért.-kezdett bele, s közbe a kezei közül próbált kiszabadulni.
-Megjött a hős lovag? Na menjél.Ez nem az utolsó találka baby.-nézett fintorogva félig ázsiai barátomra, majd rám egy csábos mosoly kíséretében.
Ezzel el is mentek.
-Jól vagy?-lépett elém és megfogta a kezemet.

***Ya Ou szemszöge***

-Jól vagy?-léptem Sara elé, és megfogtam a kezét.

Választ viszont nem kaptam, csak annyit hogy a karjaimba borult és megcsókolt. Először sokkolt, de rögtön visszacsókoltam.

Úristen!Erre várok mióta megláttam. Te elhiszed YaOu? Nem agy.Az jó mert Én sem. Magammal beszélgettem egész végig.

Egyre jobban vágytam rá. Mióta megláttam tudatni akartam vele hogy tetszik De sose volt megfelelő idő, hely. Szerintem közöltem vele azzal a mozdulattal, hogy a nyílt utcán belemarkoltam fenekébe, mire egy kisebb nyögés hagyta el a száját. 

Csak a semmiből BenceÚr jelent meg mellettünk, amire egyből szétrobbantunk.

-Ha ezek után is "barátok vagytok", akkor Én meg Chuck Noris apja.-nevetett fel, mire Mi is követtük a példáját.

-Nekem most mennem kell.-mondtam Ya Ounak, de visszatartott.

-Régi módszer. Na gyere.-ezzel megfogtam a kezlt és elindultunk hozzánk.

Egész úton kézenfogva mentünk, és legszívesebben újra és újra ismételném az előbb történteket...

Figyelem!

Sziasztok!
A blogomnak nem igen látom nagy jelentőségét, ugyanis nem kapok visszajelzéseket. Nem tudom eldönteni, hogy akkor most folytassam, vagy inkább töröljem a blogot. Elgondolkodtam azon, hogy indítok egy másik ByTheWay fanfictiont, de társírót keresnék hozzá. Szóval akinek lenne kedve, írjon rám facebookon.:)
DE!
Kérlek írjátok le ide kommentben, hogy van e értelme folytatnom.!

Köszönöm a megértéseteket! Puszi:*

17*

Sziasztok!:) Köszönöm szépen a feliratkozókat és a kommenteket:) Sajnálom hogy úgy eltűntem, de táborban voltam. De itt vagyok. És sajnos hetente 2 rész fog jönni. Ami szerda és szombat lesz :) Pipálni, kommentelni és feliratkozni ér. Jó olvasást!:)

...
De ehelyett azonban, fölkapott és az udvar felé cipelt. Megállt a medence mellett, majd velem a nyakában ugrott be a vízbe. Nem tudtam hirtelen hova tenni ezt az egészet, de eléggé meglepett ez az egész szituáció.
-Te megőrültél?-vontam kérdőre, miután kimásztam onnan.
-Igen..Talán baj?-nevetett a mini uszoda közepén.
-Jól van Ya Ou. Ezt még visszakapod.-próbáltam kicsit megfenyegetni, de nem sok sikerrel, ugyanis a végére elröhögtem magam.
-Na ez a nevem. És uuu..szaladok.-mondta még mindig a magáét, mire Én csak a szememet forgattam és visszamentem a többiekhez.
Már épp beértem volna, mikor Ya Ou megfogta a karomat és visszarántott.
-Ilyen vizesen....És sárosan be nem mész.-mondta miután megnézte hogy nézek ki.
-Ugye ezt most Te sem gondoltad komolyan?
-De igen. Szóval vedd le ezt a mocskot, és irány a fürdő. Vagy kint maradsz.-kacsintott rám, mire levettem a sáros pólómat.
Ő persze élvezettel bámulta az egészet, mindaddig amíg be nem szaladtam a zuhanyzóba. Igen azt nem is kell mondani, hogy a többiek teljesen hülyének néztek.
Bementem, bezártam az ajtót a biztonság kedvéért, majd letusoltam. Csak Én lehetek olyan szerencsétlen, hogy csurom vizesen beleesek egy adag sárba. De mindegy is. Nagyon jól esett a meleg víz, a fagyos medencés kaland után.

***Ya Ou szemszöge***

Ennél hülyeségebbet nem is mondhattam volna. "Vetkőzz le, mert sáros vagy." Hát Én egy barom vagyok. Most mégis mit gondolhat rólam? Vagy bunkónak, vagy pedig bunkónak. Mind a két oldalról rosszul jönnék és fogok is kijönni belőle. Nem voltam meglepve, mikor egy majdnem félmesztelenül ment be a fürdőbe, ugyanis reggel már láttam így. És még mindig nagyon gyönyörű. Beslattyogtam Én is a házba, és a konyha felé vettem az irányt, ahol 3 szúrós szempárral találkoztam.

-Elárulnád, hogy Sara miért egy szál melltartóban jött át a lakáson?-vont kérdőre Olivér.

Valahogy gondoltam, hogy Ő fogja feltenni az első kérdést.

-Reméljük nem a medencében csináltátok.-kacagott fel Bence, mire mindenki röhögőgörcsben tört ki, kivéve Olit.

Ebben a pillanatban kilépett a fürdőből Sara egy árva törülközőben, amire mindenki felfigyelt.

***Sara szemszöge***

Miután lefürödtem, bementem a konyhába hogy visszakapjam a ruháimat, de ehelyett azonban csak a fiúk tekintetével találkoztam.

Kicsit kellemetlenül éreztem magam, és fogjuk rá hogy haragudtam Ya Oura, de végül kiböktem amit akarok.

-Adsz valami ruhát, vagy felvehetem ami rajtam volt?-tettem fel a kérdést kissé flegmán, mire Ő csak bólogatott és nem szólt semmit.

-Mi igen?-húztam fel a szemöldökömet.

-Persze adok ruhát.- bökte ki végül és a szobája felé indult.

Kivett egy boxert, s egy pólót. Visszamentem a fürdőbe és felöltöztem. 

Szerencsémre a rövidnadrágomat nem vette el tőlem, így azt vissza tudtam venni. Gyorsan magamra kaptam, majd visszamentem a fiúkhoz. Vagyis hát igazából csak mentem volna, mert mikor fel néztem a tükörbe láttam valakit mögöttem, s hirtelen nem tudtam, hogy Én vagy Ő ijedtem meg jobban...

Közlemény

Sziasztok!:) Nem új részel jövök, hanem egy bejelentéssel. Ezer bocsánat,hogy most nem hoztam részt,de táborban voltam és nem volt idõm megírni. Készen van,de nem tudtam begépelni. Holnap 17. Rész ;) Mégegyszer bocsánat.:)

16*

Sziasztok!:) Meghoztam a 16. részt is.  A következő részt 6 komment és 3 feliratkozó után hozom. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást :)


...
-Jézusom Ya Ou! Nem szokásod kopogni?-vágtam hozzá ijedtemben a szavakat, majd villám sebességgel magamra kaptam a pólómat.
-Én.ööö...izé.-kezdett makogni, mire Én csak a szememet forgattam és célba vettem a fürdőszobát.
Feltettem egy minimális mennyiségű sminket, kivasaltam a hajam és már indulhattunk is. Bezártam az ajtót, és Ya Ou félrehívta Olivert, míg mi Rékával hátul lemaradtunk.

***Ya Ou szemszöge***

Amikor véletlenül rányitottam Sarara, teljesen lefagytam. Ott állt előttem egy szál melltartóban. Nem tudtam megszólalni, annyira ledermedtem. Ennyire tökéletes ember nem lehet. Elsuhant mellettem a fürdőbe, rendbe szedte magát és elindultunk.

Félrehívtam Olivért, mert beszélni szerettem volna vele.

-Hallod Tesó! Véletlenül rányitottam Sarara, de valami tökéletes ez a lány. Eddig se tudtam hova tenni az érzéseimet iránta, de most meg végképp elvesztem.-vázoltam fel neki a szituációt.

-Fogadjunk fekete csipke.-húzogatta a szemöldökét, és elnevette magát.

-Te ezt mégis honnan a francból tudod?-emeltem fel a hangom, mert tudom, hogy Olivernek is bejön Sara.

-Haver. Nem szoktál részletes beszámolót tartani ha valakire "véletlenül" rányitsz.-mondta, majd a véletlen szót idézőjelben mutogatta nekem.-Másrészt viszont, tudom  hogy az a gyengéd.-nevette el magát, majd kezet fogtam vele és visszamentünk a lányokhoz.

***Sara szemszöge***

Miután visszajöttek a fiúk, elindultunk az Rtl székház felé. Amikor odaértünk elköszöntünk tőlük, és elfoglaltuk a helyünket. Természetesen az első sorba. Elfoglaltuk a helyünket, és már kezdődött is a show. Előjött Lilu és Istenes Bence, majd elmondták az információkat. 

Elérkeztünk az utolsó 1 perchez, amikor még szavazni lehet. Majd miután megszólalt a kong, előjöttek a versenyzők, a mentoraikkal együtt. 

Nagyon drukkoltam a srácoknak. Megérdemlik  a továbbjutást. Fantasztikus hangjuk van és csodálatos emberek. Gondolkozásomból Lilu hangja zökkentett ki, ahogyan kimondta az első továbbjutó nevét, aki nem más, mint Bozsek Márk. Kapott nagy tapsot,és végül Rékával azon kaptuk magunkat, hogy ketten állnak a színpadon. Igen az egyik a ByTheWay volt, a másik pedig Csordás Ákos.Mielőtt elkezdődött volna a párbaj, egy kis szünetet tartottak, hogy fel tudjanak készülni és pár biztató szót kapjanak a mentoraiktól.

Először Ákos adta elő a produkciót, majd jöttek a fiúk. A Read All About It-et adták elő. Meg kell hogy mondjam, könnyeztem. Annyira megható volt és olyan tökéletesen énekelték el, hogy semmiképpen sem szabad, hogy kiessenek. Se ma, se jövőhéten, se semmikor. Ezt a versenyt nekik kell megnyerniük. De nem így lett. Ugyanis amikor Lilu kimondta, hogy az X-factortól búcsúzik a ByTheWay teljesen összeomoltam. De ha Én ennyire, akkor Ők hogyan. 

Lement az adás és hátrasiettünk hozzájuk. Mivel már egy néző sem volt a stúdióban, ezért a biztonságiak megengedték, hogy bemenjünk az öltözőbe. Mind a 4 fiú a fejét fogta. Közelebb mentünk hozzájuk, és próbáltuk elfelejtetni egy kicsit ezt az egészet, de ebből csak az jött ki, hogy Sziki megszólalt:

-Van kedvetek átjönni hozzánk egy kicsit?-kezdte a mondandóját, mire beleegyezően bólintottunk.

Összeszedték a cuccaikat, és már indultunk is. Az út viszonylag csendesen telt el, amit meg lehetett érteni a mostani dolgok után.

Odaértünk, és meg kell hogy mondjam viszonylag rend volt, ahhoz képest hogy egy legénylakás. Kezdem úgy érezni, hogy ez egy mendemonda. Haha Sara jó vicc volt. 

Bementünk a konyhába, ahol ittunk és ettünk, mikor Ya Ou megszólalt:

-Mi az Sara! Láttam, hogy sírtál.Olyan cuki voltál.-mondta először aranyosan, majd elnevette magát.

-Kösz Feri.-mondtam neki gúnyosan.

-Tessék?-kelt fel az asztaltól, miközben Én a hűtőnek támaszkodva ittam.

Egyre közelebb jött és már szinte előttem állt. Homlokát nekidöntötte az enyémnek. Azt hittem meg fog csókolni, de nem. Ehelyett azonban...

15*

Sziasztok!:)Meghoztam a 15. részt is. Nagyon szépen köszönöm az 5000 oldalmegjelenítést, a 2 feliratkozót és a kommenteket. Ennek örömére hoztam most új részt. A következő ugyanúgy kommenteken múlik hogy jön e. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást :)


...
-Sara, elhoztam a...-kezdett bele a mondandójába Ya Ou, de amint meglátta mi történik ledobta a pulcsimat a kanapéra és odaszaladt hozzánk.
-Most azonnal engedd el!-tépte le szó szerint rólam Ádámot, majd nekilökte a falnak.
Nem tudtam mit tegyek. Félek ha közéjük állok, Én fogok kapni reflexből.
-Na mi van? Megjött Rómeó?- vonta kérdőre a barátomat, aki ezután a mondat után bevert neki egyet, és a földön kötött ki.
Odaszaladtam megnézni jól van e, amit persze Ya Ou nem hagyott szó nélkül.
-Most komolyan Őt véded? Ha nem jövök mit csinált volna ez a barom?-emelte fel a hangját.
-Dehogy védem. De az erőszak sohasem megoldás. Remélem rájössz előbb-utóbb.-kiáltottam rá Én is, majd felszaladtam a szobámba és sírni kezdtem.

***Ya Ou szemszöge***

Nálunk maradt Sara pulcsija, így gondoltam átviszem neki, de egy nem várt látvány tárult elém. Egy hapi éppen a falnak nyomta és ordítozott vele. Gyorsan odaszaladtam, és levettem róla, de amint nekiállt "büszkélkedni" bevertem neki egyet. A földre rogyott, majd kifutott a házból. Sara egyből odajött hogy miért kell verekedni az nem megoldás, de Én még mindig ideges voltam és kiabálni kezdtem vele, majd felrohant a szobájába.

-Ezt nem hiszem el!-rúgtam bele a kanapéba, s elindultam felfelé a lépcsőn egészen a szobájáig. Be akartam menni, de bezárta az ajtót.

-Sara engedj be kérlek!-dörömböltem be, majd miután lehiggadtam leültem a lépcsőre, és vártam hogy történjen valami.
Bő 20 perc után arra lettem figyelmes, hogy kattan a zárban a kulcs.Kisírt szemekkel lépett ki a szobából, majd rámnézett. Egyből odamentem hozzá, és átöleltem.
-Bocsáss meg! Nem akartam üvölteni veled, de az a barom ezt hozta ki belőlem mondtam, s még mindig nem engedtem el ölelő karjaimból.
Ő nem válaszolt semmit, hanem ajkait enyémekhez csatolta, és csókolózni kezdtünk. Próbáltam ebbe beleadni minden érzelmet, bocsánat kérést, és mindent amit lehetett. Mikor elváltunk mosolyogva felnézett rám, mire viszonoztam tettét. Egymást néztük már jó ideje, mikor Saranak felkorgott a gyomra. Egyszerre nevettünk fel.
-Szerintem enni kéne valamit.-javasoltam valamit, mire még jobban nevettünk.
-Igen. Nem rossz gondolat.-válaszolta, majd a konyha felé vettük az irányt.
Felajánlotta, hogy csinál palacsintát. Nem ellenkeztem ugyanis imádom. Mondjuk ki nem imádja a palacsintát. A nutellásat például. Már a gondolatától folyik az embernek a szájából a nyál.
Elővette a serpenyőket, és nekiálltunk megsütni őket. Néhány a földön landolt, amit mondjuk nem is csodáltam. Fél óráig sütögettünk aminek az eredménye az lett, hogy 6 darab leesett, 4 odaégett, így keményen 10 darabot csináltunk, amit meg is lehetett enni.
Leültünk az asztalhoz, és csendben elfogyasztottuk. Mikor végeztük, szótlanul ültünk egymással szemben. Legszívesebben maradtam még volna, de próba van a srácokkal így mennem kellett.
-Mennem kell próbára. Majd hívlak.-nyomtam egy puszit az arcára, majd elmentem.

***Sara szemszöge***

Nagyon hálás voltam Ya Ounak most ebben a pillanatban. Bele sem merek gondolni mi történhetett volna, ha Ő most nem jelenik meg. Szerettem volna, ha itt marad még velem egy jó darabig, de mennie kellett próbára amit meg is értettem. Fontos neki ez a verseny, és rengeteget kell dolgozniuk azért, hogy elérjék az álmaikat. Jó úton haladtam. Soha nem néztem fel még ennyire senkire, mint rájuk. Nem is csodálkozom, hogy ennyi rajongóval rendelkeznek, ugyanis tényleg fantasztikusak. Nem csak emberileg, de hangilag is.

Felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopomat, és megnéztem a közösségi oldalaimat. Először YouTube-ra mentem és megnéztem újra a fiúk szombati produkcióját, ami még mindig tökéletes volt. Ma döntés! Remélem továbbjutnak. Lehet a mentoroktól kaptak pár kritikát, de annak ellenére szenzációsak voltak. Ma itthonról nézem a döntést, és szurkolok nekik. 

Felhívtam Rékát, aki szívesen elfogadta a meghívásomat és itt alszik nálam. Szokásához hívően megint 3 táskával érkezett, amin Én még mindig csak nevetni tudtam.

7 óra van. Nemsokára kezdődik az adás. Bekapcsoltuk a tévét, és vártuk hogy elkezdődjön.

-Kimegyek inniért, és valami rágcsáért egy perc.-mondtam a kanapén fekvő barátnőmnek aki intett a kezével válaszképp. 

Mikor töltöttem a kólát a poharakba, hallottam hogy csöngetnek.

-Nyisd ki!-üvöltöttem ki Rékának, aki egyből oda is ment az ajtóhoz.

Kimentem a nappaliba Én is, és láttam hogy Olivér és Ya Ou áll az ajtóban.

-Sara!Öltözz. Vagy öltözzetek! Jöttök a döntésre ti is.-mondta, majd a fenekemre csapott egy kisebbet, hogy induljak el.

-De..-kezdtem bele, de Olivér félbeszakított.

-Semmi de! Jöttök. Kell a bíztatás.-fejezte be,s Rékával elindultunk a szoba felé. 

Hirtelen nem tudtam mit vegyek fel. Észre se vettük, hogy az ajtó félig nyitva van.

-Azt se tudom mit vegyek fel.-mondtam barátnőmnek, de nem tudott válaszolni, mert valaki kintről bekiabált.

-Egy csinos kis koktélruha megteszi.-csapta meg a fülemet Olivér hangja.

-Barom.-vágtam rá és becsaptam az ajtót. 

Réka már elkészült és Én még mindig azon tűnődtem, hogy mit vegyek fel. Egyszerűen nem tudtam eldönteni. Már éppen kiválasztottam a megfelelő ruhát, és készültem átvenni. Egy szál melltartóban, s egy rövidnadrágban álltam, mikor valaki hirtelen benyitott...